India rohamléptű gazdasági fejlődése magával hozta az ország környezeti változását is. Rengeteg addig ismeretlen probléma és kérdés merült fel a környezetszennyezéssel kapcsolatban, melynek kezelésére az ország még nincsen felkészülve.

Az ipar és mezőgazdaság melléktermékeként a felszíni és felszín alatti vizek jelentős hányada ihatatlanná vált. A motorizáltság a levegőre volt káros hatással, mivel a járművek javarészt 15-20 éves kornál kezdődnek. Újrahasznosítás hiánya miatt az utakat, csatornákat elárasztja a műanyag és egyéb hulladékokból származó szemét.

A környezetszennyezésből eredő problémák mellett a természeti gondokkal is küzdeni kell: a globális klímaváltozás miatt a monszun évről – évre később érkezik és kevesebb vízmennyiséget hoz. India és sok más ázsiai ország vízkészlete függ a monszuntól. Egyre nagyobb területek száradnak ki lehetetlenné téve a földek megművelését.

Ezek a problémák napjainkra olyan jelentős méreteket öltöttek, hogy lehetetlen lenne figyelmen kívül hagyni őket, ezért az állam és több magán szervezet is környezetvédő intézkedésekbe kezdett:

Delhi motoros tömegközlekedési járművei nem lehetnek 8 évnél idősebbek (úgy tűnik, ennek bevezetéséhez is idő kell, mert a gyakorlat egyelőre nem ezt mutatja). Agrában a Taj Mahal környékét forgalom mentes övezetté nyilvánították 1994-ben. Számos környezetszennyező gyárat zárattak be, melyek nem akarták vagy nem tudták betartani az új előírásokat.

A turizmus India egyik legnagyobb iparága, az ebből befolyt összegek nagy részét a hagyományok, a történelmi épületek és területek fenntartására fordítják. Több, mint 15 millió embernek ad munkát.

Kedves kalandot kereső Barátaink!

Kérünk Titeket, hogy utazásotok során őrizzétek meg a természet szépségét és a közösségek hagyományait! Vegyétek figyelembe az adott közösség szokásait, ne gyorsítsuk fel a Nyugat szellemének beáramlását a több ezer éves hagyományokba!

• Ha nincsen szükségünk vásárlásnál a műanyag szatyorra, utasítsuk azt vissza!
• Műanyag helyett válasszunk papír vagy egyéb természetes csomagolást (néhány helyen ez az aznapi sajtó, a déli részeken pedig banánlevél)!
• Ahol a vízkészlet erősen limitált, ne zuhanyozzunk órákig, vegyük figyelembe, hogy annak minden cseppje kincset ér!
• Takarékoskodjunk az energiával, hiszen egyes falvakban csak napi 3 óra áram ellátáshoz van megfelelő kapacitás!
• Ha olyan helyen járunk, ahol nincs lehetőségünk kidobni szemetünket, gyűjtsük azt össze és a legközelebbi nagyobb gyűjtőhelynél dobjuk ki. Ne hagyjunk magunk mögött palackokat, szatyrokat!
• Ne vásároljunk védett állatokból készült emléktárgyakat!
• Tartsuk be a történelmi és szent helyek öltözködésre, fotó és video készítésre vonatkozó szabályait! Ha embereket fotózunk, mindig kérjük előzetes beleegyezésüket!
• Tartsuk tiszteletben a helyi közösségek vallását, szokásait!
• Ne adjunk pénzt kolduló gyerekeknek, mivel ezzel csupán rászoktatjuk őket a koldulásra!

Lehet, hogy felmerül a kérdés: Miért is ne zuhanyozhatnék akkor és amikor csak akarok?

A válasz erre egy elszomorító példa:

Amikor sok száz évvel ezelőtt Jaisalmer gyönyörű, aranysárga homokkőből faragott erődjét és városát megépítették, még nem foglalkoztak a csatornázással. Mivel a víz ritka kincs Rajasthanban, ezért annak minden cseppjét felhasználták. A turizmus azonban szükségessé tette a vízvezetékek bevezetését a hotelek és guest house-ok szobáiba. Az elhasznált vizet ezeken a vezetékeken keresztül a föld alá irányították. A felszín alatt összegyűlt vízmennyiség az épületek talapzatainak fellazulásához vezetett. Több helyen a falak leomlottak elpusztítva az ezer éves épületeket.

Talán elgondolkodunk azon, hogy az Indiában élő egymilliárd ember által megtermelt hulladék mellett mennyire számít az általunk termelt mennyiség, de ha belegondolunk, hogy évente több, mint 3 millió turista keresi fel az országot, máris úgy érezhetjük, hogy mi is hozzá tudunk járulni a rendezett összkép megteremtéséhez.

Köszönjük!